1.nap/2

Hát akkor, nem kis késéssel, de meghoztam a következő részt. Jó olvasást, remélem tetszeni fog. :) 

Anonymous.xx    

-Szia!-intett vigyorogva.
-Szia.-biccentettem. Ő elindult, mégegyszer visszamosolygott rám, aztán bement a házába. Nem tudom, pontosan mennyi ideig álltam ott, de elég sok idő telhetett el. Én is igazán okos vagyok, ilyen hidegben egy szál vékony pulóverben ácsorogni...Végül, amikor sikerült feleszmélnem, bementem és reménykedtem, hogy már nem lesz több látogatóm,már ennyi is bőven elég volt.
 Persze, amilyen szerencsém van, nem telt bele egy órába és valaki kopogott az ajtón. Rögtön tudtam, hogy Tim az, Ő az egyetlen féleszű, aki nem csenget, hanem kopog.
-Szia.-mondtam mosolyogva, mikor kinyitottam az ajtót.
-Hello. Rég láttalak.-vigyorgott. Erre én a nyakába ugrottam.
-Úgy hiányoztál!-mondtam, miközben majdnem megfojtottam. Emma mellett Ő is a legjobb barátom, nagyon ritkán találkozunk, mióta elköltözött, mert máshol tanul tovább.
-Te is nekem.-nyöszörögte. Én még egy kicsit szorongattam, aztán elengedtem.
-Mi újság, hogy megy a tanulás?-kérdeztem, miközben berángattam.
-Úgy, mint eddig-mondta, ami azt jelentette, hogy még mindig ötös mindenből-és veled meg Emmával mizujs?-kérdezte nevetve.
-Semmi.-vontam meg a vállam. Ő leült a kanapéra, és onnan bámult engem, azokkal a zöld szemeivel.
-A téli szünetben végig itt leszek.-mondta mosolyogva.
-Az jó!-mondtam-Kérsz valamit inni vagy enni?
-Hát, jólesne valami innivaló.-dőlt hátra.
-Mindjárt hozom!-mondtam, miközben kimentem a konyhába. Így utólag már örültem, hogy volt egy harmadik látogatóm is, Tim már nagyon hiányzott.
 Elővettem egy poharat és töltöttem bele gyümölcslevet. Amikor bementem, Tim éppen össze-vissza kapcsolgatott, és csak a fejét csóválta minden műsorra.
-Látom, semmit se változtál.-mondtam nevetve és leültem mellé.
-Te sem-mosolyodott el és elvette a poharat-köszi.
-Szívesen.-biccentettem. Egy ideig még váltpgatta a csatornákat, de aztán feladta, hogy olyan műsort találjon, ami tetszik neki.
-Tényleg, neked holnap nincs suli?-jutott eszembe hirtelen.
-Nem, úgymond kivettem egy szabadnapot.-vigyorgott.
-Ehh, neked úgyse számít, ha lógsz pár napot.-legyintettem nevetve.

*Este*

Tim-el órákon keresztül beszélgettünk, egészen estig, de látszott rajta, hogy nagyon fáradt és hamar el is aludt. Hoztam neki egy takarót, betakartam, aztán fölmentem a szobámba, hogy nehogy felébresszem, aztán felhívtam Emmát, hogy elmondjam neki, hogy Tim itt van.

1. nap

2013. December 1. Vasárnap

-Brig!-lengette meg a kezét Emma az arcom előtt.

-Öhmm...igen?-eszméltem fel az álmodozásból.

-Fogadjunk, hogy megint a szomszéd srácról fantáziáltál.-kuncogott.

-Nem, most sem, és ezelőtt sem!-tagadtam ingerülten. Még magamnak sem akartam beismerni, hogy tényleg érdekel az a fiú.

-Feleslegesen tagadod. Látszik rajtad.-nevetett tovább.

-Neked meg az a szőke fiú tetszik, Én mégse cikizlek vele folyton!-vágtam rá.

-Igen, de Én legalább bevallom. És egyébként Jake-nek hívják!-váltott át komolyra.

-Beszéltél vele?-csodálkoztam. Ő erre csak egy aprót bólintott.

-Tegnap este.-válaszolt a fel nem tett kérdésre. Komolyan, néha olyan, mintha gondolatolvasó lenne...

-És miről beszéltetek?-kérdeztem, mert kezdtem kíváncsi lenni.

-Semmi lényegesről-vonta meg a vállát-Csak azt tudtam meg, hogy jóban van a szerelmeddel-vigyorodott el gúnyosan.

-Hé, nem is a szerelmem!-mondtam most már igazán mérgesen. Ő erre csak legyintett, aztán fölállt.
-Bocsi, most mennem kell.-nézett az órájára.
-Semmi, kikísérlek...-áltam föl.
-Szia.-mosolygott rám az ajtóban.
-Szia.-intettem. Ő elindult, Én meg becsuktam az ajtót, és bementem tv-t nézni.
 Egy fél óra múlva csengettek. Kedvtelenül tápászkodtam fel, és mentem ajtót nyitni.
-Szia!-köszönt az ajtóban ácsorgó fiú. És ki volt az? Az a bizonyos szomszéd fiú.
Arcán széles vigyor volt, kék szemével kíváncsian fürkészett, a kezében meg egy borítékot tartott.
-Ööö....szia-köszöntem neki zavartan.
-Ha jól tudom, ez eredetileg neked jött, csak hozzám dobta be a postás.-nyújtotta felém a borítékot.
-Hú, köszi...-mondtam és magamra erőltettem egy mosolyt, mert még mindig eléggé zavarban voltam. Lehet, hogy van abban valami igazság, amit Emma mondott, mert elég helyes fiúnak tartom, ráadásul még jófejnek is tűnik.
-Ebébként Louis Tomlinson vagyok.-mondta még mindig mosolyogva.
-Bridgit Blackwood-biccentettem-Bejössz esetleg egy gyümölcslére?-mosolyodtam el. Ő erre bólintott. Én odébbléptem az ajtó elől, hogy be tudjon jönni.
-Szép ház.-mondta, miközben körbenézett.
-Köszi...-mondtam-Akkor hozom a gyümölcslevet.-jutott hirtelen eszembe, és már sarkon is fordultam.
 A konyhában elővettem két poharat, és töltöttem beléjük almalevet. Amikor visszamentem a nappaliba, Louis a kanapén ült, és a tévét bámulva röhögött.
-Tessék.-nyújtottam felé az egyik poharat, miközben leültem mellé.
-Köszi.-vette ki a kezemből. Ezután egy jó ideig csak ültünk egymás mellett, Ő néha felröhögött, Én meg csak bámultam ki a fejemből.
-Na, azthiszem Én megyek is-állt fel mosolyogva-És köszönöm a gyümölcslevet.-tettehozzá.
-Nincs mit-mondtam, és kikísértem őt.

Prológus

Sziasztok!
Ezt a blogot a nővéremnek írom, mivel Ő szinte már mániákusan rajong az efajta írásokért.

De nem is fecsérelném tovább a szót, jó olvasást, remélem tetszeni fog!

"-Szóval...érdeklem?-lepődtem meg.

-Legalábbis érdekelted-bólintott.

-Úr Isten...-kaptam a számhoz a kezemet. Lehet, hogy mindent elszúrtam? Ráadásul még én voltam mérges rá, amikor úgy viselkedett velem...

Eközben Jake fürkészve nézett, majd megfordult és elindult.

-Várj!-indultam meg utána.

-Igen?-állt meg. Kezeit lazán a zsebébe csúsztatta, miközben visszafordult felém.

-Kérlek, ne szólj neki arról, amit megtudtál-mondtam kicsit félénken.

-Eddig se szóltam, ezután se fogok-mondta, és eközben egy halvány mosoly futott végig az arcán.

-Köszönöm...-motyogtam halkan. Ő csak egy aprót bólintott, aztán lassan elindult a havas úton."

A történet egy lányról szól, aki beleszeret a szomszéd fiúba, de egyáltalán nem tudja, hogy hogyan közölje ezt vele, s végül úgy dönt, hogy sehogy. Azt várja, hogy majd a fiú cselekedik, ha akar. De úgy tűnik, Ő sem tudja, hogy hogyan, vagy esetleg nem akarja közölni a lánnyal az egyáltalán nem biztos, hogy létező érzelmeit.

Mit gondoltok, végül sikerül egymásra találniuk?

Na jó, szerintem ez egyáltalán nem olyan, mint amilyennek egy prológusnak kéne lennie, de nem is így terveztem...

Mindegy, remélem azért sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket, vagy esetleg még tetszett is /hiú ábrándok xD/.

Minden esetre köszönöm, hogy elolvastátok, ha gondoljátok írjatok véleményt. :)

Anonymous.xx