2013. December 1. Vasárnap
-Brig!-lengette meg a kezét Emma az arcom előtt.
-Öhmm...igen?-eszméltem fel az álmodozásból.
-Fogadjunk, hogy megint a szomszéd srácról fantáziáltál.-kuncogott.
-Nem, most sem, és ezelőtt sem!-tagadtam ingerülten. Még magamnak sem akartam beismerni, hogy tényleg érdekel az a fiú.
-Feleslegesen tagadod. Látszik rajtad.-nevetett tovább.
-Neked meg az a szőke fiú tetszik, Én mégse cikizlek vele folyton!-vágtam rá.
-Igen, de Én legalább bevallom. És egyébként Jake-nek hívják!-váltott át komolyra.
-Beszéltél vele?-csodálkoztam. Ő erre csak egy aprót bólintott.
-Tegnap este.-válaszolt a fel nem tett kérdésre. Komolyan, néha olyan, mintha gondolatolvasó lenne...
-És miről beszéltetek?-kérdeztem, mert kezdtem kíváncsi lenni.
-Semmi lényegesről-vonta meg a vállát-Csak azt tudtam meg, hogy jóban van a szerelmeddel-vigyorodott el gúnyosan.
-Hé, nem is a szerelmem!-mondtam most már igazán mérgesen. Ő erre csak legyintett, aztán fölállt.
-Bocsi, most mennem kell.-nézett az órájára.
-Semmi, kikísérlek...-áltam föl.
-Szia.-mosolygott rám az ajtóban.
-Szia.-intettem. Ő elindult, Én meg becsuktam az ajtót, és bementem tv-t nézni.
Egy fél óra múlva csengettek. Kedvtelenül tápászkodtam fel, és mentem ajtót nyitni.
-Szia!-köszönt az ajtóban ácsorgó fiú. És ki volt az? Az a bizonyos szomszéd fiú.
Arcán széles vigyor volt, kék szemével kíváncsian fürkészett, a kezében meg egy borítékot tartott.
-Ööö....szia-köszöntem neki zavartan.
-Ha jól tudom, ez eredetileg neked jött, csak hozzám dobta be a postás.-nyújtotta felém a borítékot.
-Hú, köszi...-mondtam és magamra erőltettem egy mosolyt, mert még mindig eléggé zavarban voltam. Lehet, hogy van abban valami igazság, amit Emma mondott, mert elég helyes fiúnak tartom, ráadásul még jófejnek is tűnik.
-Ebébként Louis Tomlinson vagyok.-mondta még mindig mosolyogva.
-Bridgit Blackwood-biccentettem-Bejössz esetleg egy gyümölcslére?-mosolyodtam el. Ő erre bólintott. Én odébbléptem az ajtó elől, hogy be tudjon jönni.
-Szép ház.-mondta, miközben körbenézett.
-Köszi...-mondtam-Akkor hozom a gyümölcslevet.-jutott hirtelen eszembe, és már sarkon is fordultam.
A konyhában elővettem két poharat, és töltöttem beléjük almalevet. Amikor visszamentem a nappaliba, Louis a kanapén ült, és a tévét bámulva röhögött.
-Tessék.-nyújtottam felé az egyik poharat, miközben leültem mellé.
-Köszi.-vette ki a kezemből. Ezután egy jó ideig csak ültünk egymás mellett, Ő néha felröhögött, Én meg csak bámultam ki a fejemből.
-Na, azthiszem Én megyek is-állt fel mosolyogva-És köszönöm a gyümölcslevet.-tettehozzá.
-Nincs mit-mondtam, és kikísértem őt.
-Bocsi, most mennem kell.-nézett az órájára.
-Semmi, kikísérlek...-áltam föl.
-Szia.-mosolygott rám az ajtóban.
-Szia.-intettem. Ő elindult, Én meg becsuktam az ajtót, és bementem tv-t nézni.
Egy fél óra múlva csengettek. Kedvtelenül tápászkodtam fel, és mentem ajtót nyitni.
-Szia!-köszönt az ajtóban ácsorgó fiú. És ki volt az? Az a bizonyos szomszéd fiú.
Arcán széles vigyor volt, kék szemével kíváncsian fürkészett, a kezében meg egy borítékot tartott.
-Ööö....szia-köszöntem neki zavartan.
-Ha jól tudom, ez eredetileg neked jött, csak hozzám dobta be a postás.-nyújtotta felém a borítékot.
-Hú, köszi...-mondtam és magamra erőltettem egy mosolyt, mert még mindig eléggé zavarban voltam. Lehet, hogy van abban valami igazság, amit Emma mondott, mert elég helyes fiúnak tartom, ráadásul még jófejnek is tűnik.
-Ebébként Louis Tomlinson vagyok.-mondta még mindig mosolyogva.
-Bridgit Blackwood-biccentettem-Bejössz esetleg egy gyümölcslére?-mosolyodtam el. Ő erre bólintott. Én odébbléptem az ajtó elől, hogy be tudjon jönni.
-Szép ház.-mondta, miközben körbenézett.
-Köszi...-mondtam-Akkor hozom a gyümölcslevet.-jutott hirtelen eszembe, és már sarkon is fordultam.
A konyhában elővettem két poharat, és töltöttem beléjük almalevet. Amikor visszamentem a nappaliba, Louis a kanapén ült, és a tévét bámulva röhögött.
-Tessék.-nyújtottam felé az egyik poharat, miközben leültem mellé.
-Köszi.-vette ki a kezemből. Ezután egy jó ideig csak ültünk egymás mellett, Ő néha felröhögött, Én meg csak bámultam ki a fejemből.
-Na, azthiszem Én megyek is-állt fel mosolyogva-És köszönöm a gyümölcslevet.-tettehozzá.
-Nincs mit-mondtam, és kikísértem őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése